Félek. Remegek. Izzadok.
Jelenleg ezeket a dolgokat produkálom váltakozva. Nem tudom elhinni azt, ami kb. 4 órája történik velem.
Reggel még átlagos voltam, most meg mindenféle kegyetlen gyilkos elöl menekülök. Na de inkább elkezdem az elején...
A nevem Elisabeth. 17 éves vagyok. Sokáig azt hittem, hogy egy teljesen normális tinédzsernek felelek meg, de úgy 1 órája kiderült: igazából nem..
Egyszer csak betoppant (betört) hozzánk egy csinos, korombeli, vörös hajú lány, és ezt mondta:
-Szia Liza. Remélem nem bánod, hogyha így foglak szólítani. Engem Arielnek hívnak. Feladatom, hogy felvilágosítsalak képességeidről. Te egy ritka magas rangú vámpír leszármazott vagy, akit jelenleg hatalmas veszély fenyeget.
-Állj. Mi ez az egész? Te most viccelsz velem? Ilyenek nem is léteznek!-mondom zavarodottan.
-De léteznek. Hinned kell nekem Lizi.
-Ne becézgess! Nem is ismerlek. Még hogy vérszívók. Ugyanmár.
-Ez az igazság. Bebizonyítom neked, hogy létezünk!-ezzel odalépett hozzám és jéghideg kezét az arcomra tette. Azt hittem elájulok. Ez nem lehet igaz!
A következő percekben a lány gondolati úton képeket vetített elém az életükről. Minden képet színtisztán magam előtt láttam. Mostmár kezdtem elfogadni a tényeket. Tehát én is közéjük tartozom.
-Rendben. Elhiszem-suttogtam alig hallhatóan.
-Mi mást tehetnél? Ha nem hittél volna nekem még így se, lett volna még pár bizonyítékom-Ariel elmosolyodott, és észrevettem a tűhegyes fehér fogait.
-Na a komolytalanságot félretéve, térjünk rá a lényegre. Kezdjük ott, hogy milyen fajta is vagy te. Te egy ritkaság vagy, egy emberi vámpír. Vagyis teljesen normális emberi életet tudsz élni, nem igényli szervezeted a vérivást. Ritkán fordul elő az égető bizsergés a torkodban a vér illatára, de gondolom ezt még nem nagyon tapasztaltad.
-Nem igazán. Úgy átlagba nem vettem észre semmi különöset magamon. Annyira hétköznapi "mitológikus" lény vagyok, hogy az már fáj. Nem vagyok gyorsabb, erősebb, meg ilyenek.
-Ne becsüld le magad! Igenis hatalmas adottságaid vannak, amit majd neked kell felfedezned. Magas pozíciót töltesz be a ranglétránkon,ezért is vagy a legkellendőbb...és sajnos olyanok is szemet vetettek rád, akiket kerülni kell. Mivel betöltötted azt a kort, amikor fel kell világosítanunk minden fiatal vámpírt saját létéről, ezért most felfigyelt rád az egész Alvilág.
-Hurrá. Nem is tudom mi hiányzott az életemből. Most akkor mit tegyünk?
-Menekülünk. Nem hiszem, hogy még képes vagy elbánni egyszerre több alvilágival, én meg kevés vagyok az összes ellen. Főleg vámpírvadászok ellen nem tudok tenni semmit.
-Hogy mi? Mit akarnak tőlem?-ezt már nem bírtam felfogni ép ésszel.
-Hosszú történet, de röviden összefoglalva: meg akarnak ölni..vagy éppen felhasználni az erőidet. Mivel általába nehezen tudnak elbánni velünk, most azt tervezik, hogy démonok segítségével elkapnak téged. A démonok jelenléte gyengít, így már nem jelentesz túl nagy veszélyt számukra,
-Úristen. Nem elég hogy tisztába se voltam azzal, hogy tulajdonképpen mi is vagyok..még menekülnöm is kell..
-Welcome to my life! Na de most menjünk el valami kajáldába. Amint láttam a hűtőtök "kicsit" üres, szóval nincs mit enni itt. Üres hassal pedig nem tudok gondolkozni.
-Várj. Te nem vérrel táplálkozol?
-Vérrel is. De általába, ha az emberek között elakarok vegyülni, akkor emberi kaját eszek. Előtted most nem szívesen kapnék el bármilyen állatot.
-Hát jó. Akkor menjünk az AirPortába- mondtam, aztán elindultunk a pizzázó felé.
