Egy vámpírlány története (4.rész)

Amikor felkeltem reggel, nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Valami történni fog.. érzem.
-Jóreggelt picikém!- zavart meg Ariel.
-Jajj..halálra ijesztettél! Mindig olyan váratlanul jelensz meg. Egyébként nekem van családom is..nem akarom hogy észrevegyenek.
-Jajj ne morogj már annyit te lány! Kizárt dolog, hogy észrevesznek..én annál ügyesebb vagyok. Mellesleg alszanak is még.
-Jó, oké. Na mi a helyzet? Minek köszönhetem korai látogatásodat?
-Csak tudatni akartam, hogy a dolgok jól alakulnak. Sasu végre vámpír. Innentől kezdve  nagyobb biztonságba vagy. A látomásodat viszont meg kell változtatnunk..hisz már most tervezgetik az elrablásodat..egésznap a gondolataikat hallom.
-Igen, ezzel én is tisztába vagyok. Nem tudom mit csináljak. Olyan tehetetlennek érzem magam.
-Nyugi! Hamarosan megoldjuk hárman ezt a problémát. Addig is szemmel tartalak, ha bármi történik akkor a közeledbe leszek.
-Hahh. Úgy érzem magam mint egy kisgyerek akinek minden lépését figyelik..de tudom..itt a biztonságom a lényeg.
-Bizony! Most mennem kell, muszáj elintéznem pár dolgot. Sietek vissza!
Egyedül maradtam, és minden dolgomat elvégezve elindultam iskolába. Az úton észrevettem, hogy valami nagyon nem stimmel. Sasuval szinte mindennap összetalálkozunk reggel..most mégse látom sehol. Furcsa érzésem van..majd suli után írok neki üzit.

-----

A hetedik órámon alig tudtam már figyelni. Ahogy kicsöngettek, rohantam haza. Amikor hazaértem, egyből kapcsoltam be a gépet, és írni kezdtem:
Szia öcsi. Miért nem láttalak ma reggel? Történt valami baj?
Meglepetésemre hamar jött a válasz:
Szia nővérkém. Ne izgulj, semmi komoly, csak a démonok mozgásba lendültek. Valószínű megkapták a parancsot, miszerint minél hamarabb kapjanak el téged. Ma reggel 6 démont öltem meg, akik az iskolád és a házatok körül szaglásztak. De ne félj: előkerítem a vezérüket..és megölöm!.. nem hagyom hogy ezek bántsanak téged!
-Kis időre hagylak egyedül, és már gyűlnek a démonok. Hihetetlen!
Ariel hangjára ijedten kaptam fel a fejem.
-Mi lenne ha nem akarnál folyamatosan megijeszteni?
-Oké, neked ezt a hangtalanságot szoknod kell úgy látom. Igyekszek viselkedni legközelebb.
-Ajánlom is. Nekem ez még nagyon új, szóval örülnék ha..
De már nem tudtam befejezni a mondatomat. A következő pár percben olyan gyorsan történt minden.
Három idegen lényt láttam berontani a házunkba: az egyik Arielt kapta el, a másik kettő felém közeledett. Nem tudtam mitévő legyek: hisz a barátnőm el volt foglalva a támadójával. Kétségbeesetten hátrálni kezdtem a szekrényem irányába,de villámsebesen utolértek. Az utolsó emlékem az az volt, hogy mély, morgó hangot adok ki magamból, és szemfogaimat megmutatva megpróbáltam megtámadni az engem sarokba szorító alakokat...

TAG kérdések~

Halihó!:3

Rég jelentkeztem, jó sok minden történt velem. :D..
Először is: bye by summer, hello iskolaa!. Vége a nyárnak, már ősz van (sikerült már megbetegednem is -.-")..Voltam újságíró táborba, amiről most ne haragudjatok, de nem hozok külön képeket, de ha valakit még is érdekel, itt egy képes videó összefoglaló: https://www.youtube.com/watch?v=TaOg9G4uya0&list=UUK0hSSy5oHFnLnk6pfVSOWQ
Közbe nagy lendülettel szervezzük a szalagavatónkat..hát huh. annyi mindenre kell pénzt kiadni..tánctanár, keringő, ruha..nagyon drága mulatság ez!:')..amúgy megvagyok, elvagyok, tanulgatok:)..
Gondoltam hozok nektek pár TAG kérdést.:)

1. Voltál valaha szerelmes?
- Igen. :)

2. Milyen magas vagy?
- Kb. 164 cm.

3. Kedvenc szerelmespár?
-Öhm. Nehéz kérdés.. Ha filmből kellene mondanom akkor: Jace és Clary (a Csontváros c. filmből)..de a  BEST szerelmespárom az Inuyasha és Kagome (InuYasha c. animéből). Olyan bolondok, imádom őket!<3

4. Kedvenc sorozat?
-Nagy kedvenc nincs. De szeretem a Violettát, és a Wolfblood-ot (most hétvégén jön a 2. évad *-*)

5. Kedvenc együttes?
-Black Veil Brides <3 <3

6. Kedvenc zeneszám?
-Uhh. Most nagyon sok kedvencem van.. pl. Globus-Europa, Avenged Sevenfold- A little piece of heaven, Paddy and the Rats- Freedom

7. Kedvenc színész?
-Johnny Depp *-*

8. Utolsó könyv, amit olvastál?
-Stephenie Meyer-Eclipse (Napfogyatkozás)

9.  A könyv, amit most olvasol?
-Szurovetcz Kitti- Fényemberek

10. Mit sportolsz?
- 8 éve lovagolok, 3 éve mazsorettezek, és fél éve járok jiu-jitsura (japán harcművészet).

Esetleg ha nektek is van kérdésetek, akkor kérdezzetek nyugodtan az alábbi oldalon: http://ask.fm/EgyEszty
Mindenre szívesen válaszolok:)

Na most csak ennyire tellett tőlem, hamarosan jelentkezek új kis történetemmel!;)

Cosplay képek

Halii!!:))
A mai napom jóra sikerült. *-*
Bár esett az eső (brr.), volt egy fotózásom.:)
Először azt hittük, hogy nem tudunk képeket csinálni, mert nagyon esett, de végül csak sikerült. Egyik kedvenc filmemből (Csontváros) személyesítettem meg Isabelle Lightwoodot. Kiderült hogy a fotósom nagyszerű sminkes is. :D
Itt van pár kép:

Egy vámpírlány története (3.rész)

-Micsodaa? Először is: te honnan ismered őt? Másodszor: na NEM!
Ariel elmesél mindent. Sasu és ő nagyon jó barátok voltak, de elkellett költöznie a családjával, ezért megszakadt a kapcsolat. Sokan úgy tudták, hogy Ariel meghalt, hiszen családjával autóbalesetet szenvedett. De ő ekkor változott át...
-Ezt nem hiszem el...jézusom!- ettől a történettől teljesen kiakadtam.
-Nincs más választásod. Tudom, hogy öcsédnek tekinted, ezért is tudna ő a legjobban megvédeni.
-Na jó. Nehéz szívvel, de megteszem amit kérsz.
-Remek!
Ezután Ariel elmagyarázza részletesen hogyan is változtassam át a legjobb fiúbarátomat.

---

Ragyogó napsütés van. Madarak csiripelését hallgatom, ahogy sétálok a játszótér felé. Megbeszéltem egy találkozót Sasu-val, és most pont hozzá tartok. Már messziről boldogan integet nekem, aztán elindul felém. A gyomrom görcsbe rándul.
"Mi lesz ha megijed tőlem? Ha megutál? Vagy esetleg nem akar többet velem beszélni?"
-Valami baj van?-kérdezi, amikor hozzám érve meglátja az aggódó arckifejezésemet.
-Minden rendben. Mi lenne ha leülnénk? Komoly dolgokról szeretnék veled beszélni.
-Rendben
Miután leülünk egy padra, úgy döntök nem húzom az időt:
-Öcsi, én egy...vámpír vagyok.
Szépen lassan elmesélek mindent amit megtudtam magamról. Csak nyugodtan ül, várom mikor akad ki, mikor lesz az a pillanat, hogy elrohan. De nem: ő csak ott ül csendesen, megemészti az információkat, elfogadja az átváltoztatását.
-Ne haragudj, én nem akartam ezt!-majd becsukom a szemem, és megharapom a nyakát.
Kellemes érzés járja át a testem. Kis idő múlva Sasu szorosan átölel, ahogy azt előre megmondta Ariel. Ölelésén lazít kicsit, mikor elkezdenek jelentkezni nála a szomjúság tünetei.
-Kapar a torkom. Olyan égető érzés-mondja.
Erre megvágom az ujjam egy földön talált üvegszilánkkal, és odatartom szeretett barátomnak, engedem neki a vérszívást. Tehát minden úgy alakult ahogy kellett történnie.
-Hogy érzed magad?-kérdezem.
-Kicsit szédülök, amúgy minden oké. De kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan
-Hogy hogy ilyen gyorsan ment az átváltozásom?
-Mert az én mérgem más.Elég pár perc az átalakuláshoz. Nem kell órákig szenvednie az alanyomnak.
Egy darabig még beszélgetünk. majd megjön a buszom, elköszönünk egymástól és ő is elindul haza.

Egy vámpírlány története (2.rész)

Minden olyan sötét. Fogalmam sincs mi ez a hely. Talán valami ócska raktárépület, a furcsa szagokból ítélve. Kezeimmel valami fényforrás után kutakodok. Egyszer csak halk beszélgetésre leszek figyelmes.
-Te szerencsétlen! Mondtam neked, hogy kövesd a csajt. Nem fog örülni a főnök, hogy nincs nálunk a kis liba.
-Nem tehetek róla. Egy ideig követtem, de utána összezavart egy másik vámpír szaga.
-Ennyit se lehet már rád bízni úgy látszik. Kell az a kis újonc nekünk, szép jutalmat kapunk érte.
-Ugyan Carlos. Kicsit kezd unalmassá válni, hogy egy vámpírvadász irányítgat minket. Csak eszközök vagyunk: jelenlétünk legyengíti a lányt, aztán nyugodtan szórakozhatnak vele, mielőtt megölik. Cserébe kapunk 2-3 lelket. Tudod jól, ez nekünk úgyse lesz elég.
-Most már végig kell csinálnunk Alec!

---

-Hahó Lizii!! Jól vagy?
Kinyitom a szemem. "Csak képzelődtem?"
-Mi történt?
-Ezt inkább én kérdezhetném. Egyik pillanatban még velem beszélgetsz, utána meg egyszer csak mereven nézel magad elé-mondja Ariel.
-Nem tudom mi lehetett. Olyan volt mintha álmodnék- felelem, majd elmesélem részletesen, mit is láttam.
-Aha. Így már világos!
-Mire jöttél rá?
-Kicsikém, neked látomásod volt. Jó kis képesség.
-Zseniális. Viszont most találjuk ki, hogyan tovább. Meg kell változtatnunk a dolgokat. Nem szeretném, hogy a látomásom bekövetkezzen.
-A helyzet az, hogy....át kell változtatnod Sasu-t.

Osztálykirándulás!*-*

Javában zajlik a nyáriszüneet! :DD

Még mielőtt azonban elkezdődött volna, drága osztályommal elmentünk 3 nap osztálykirándulásra.:)

Balaton Széplak-Alsó gyönyörű hely! ^^.. egésznap a vízbe voltunk, röplabdáztunk a parton, átmentünk Siófokra, buliztunk:DD (ajánlom mindenkinek: SIófok-Beach Club).. Nagyon jó volt minden!!:).. Remélem jövőre is sikerül elmennünk valahova az érettségik mellett.

Pokoli Angyal I.fejezet

Álmomban egy erdőben sétálgattam. A hajam egész különleges színben fénylett, lenge fehér ruha volt rajtam, és mezítláb lépkedtem a nedves fű között. Amerre csak elnéztem gyönyörű virágok képe fogadott. Madarak csiripeltek, lepkék szálldogáltak, néha még pár őzgidát is felfedeztem a fák árnyékában. Hirtelen azonban nagy fényesség lett. Alaposan megfigyeltem a jelenséget, már amennyire a szemem bírta elviselni az ezüstös fényt. Pár perccel később rájöttem mit is látok. Egy emberi alakot, hatalmas szárnyakkal. Egy fiút. Kinyújtotta a kezét felém, és rám mosolygott. Amikor odasétáltam hozzá, megszólalt dallamos hangjával:
-Már vártam rád.
A szeme kék volt mint az ég, szőke hajtincseit összeborzolta a lágy szellő.
-Ki vagy te?-kérdeztem csodálkozva.
Az idegen nem szólt semmit. Értetlenkedő arcomat látva, mégiscsak kibökött egy rövid választ:
-A jövőd.
Ekkor minden elsötétedett, és újra a szobámba találtam magam.
"Szóval csak egy álom volt."
Nagy nehezen felkeltem az ágyból, majd leültem reggelizni.

----

A buszmegállóban kevesen álldogáltak. A házakon csend honolt, legtöbb ember alszik még. Csak a szemközti oldalon hangoskodik egy fiúbanda, akik valószínűleg egy buliból tartanak hazafelé. Néhányan a csapatból tetőtől talpig végigmérnek, majd elismerően füttyentenek egyet.
"Ezt nem értem. Semmi érdekes nincs rajtam ma. Egy fekete farmert viselek, egy rózsaszín ujjatlan felsővel. Derékig érő vörös hajamat lófarokba fogtam össze. Tehát nem mondhatni, hogy túl merész a szerelésem."
Gondolataimat az érkező jármű zavarja meg.

----

A bevásárlóközpontban megkezdődött az élet. Karácsony közeledtével mindenki siet beszerezni a díszeket, ajándékokat. Ahogy elsétálok a kirakatok előtt, egyre drágább dolgokat találok. Még nem vettem semmi ajándékot, ráadásul a félretett pénzem vészesen kevés. Lehet ideje munkát keresni. Megnézem még kedvenc könyvesboltomat, aztán elindulok hazafele.Az úttest közepén azonban rosszullét jön rám. Fejfájás és hányinger egyszerre kezd el gyötörni. Elhomályosodik előttem minden, már csak dudálást hallok...
2 erős kart érzek, valaki felemel és mintha elvinne a szomszédos parkig. Kíváncsi vagyok ki lehet az akinek hálával tartozom, ezért kinyitom a szemem. "Ez nem létezik!"
Aki megmentette az életemet, az egyenlő az álmomban szereplő szépfiúval.
-Hello. Ugye tudod mekkora szerencsés vagy!?
-Sokan mondják nekem. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.
-Meg is halhattál volna! Ilyen szép lány ne akarjon végezni magával oké?
-Nem..nem akartam. Baleset volt az egész. Rosszul lettem.
-Helyes. Viszont ragaszkodom hozzá, hogy egy orvos megvizsgáljon.
-Lényegtelen Amúgy se ismerlek.
-Cristopher a nevem. De szólíts inkább Chris-nek. Téged hogy hívnak?
-Annabelle. A barátaim csak Belly-nek becéznek.
-Na mostmár ismerjük egymást, szerintem indulhatunk is. Délután sokan vannak a rendelőben.
-Hát..ha nagyon muszáj..de megjegyzem: JÓL VAGYOK.
-Hiszem ha látom. Szóval kislány, irány a doki.
Ezzel a mondattal elindultunk a rendelőbe.

Pokoli Angyal (Előszó)

Tik-tak, tik-tak...

Az óra vészesen ketyeg. Közelít az idő, amikor szembe kell néznem az elkerülhetetlennel. Nincs értelme menekülnöm, ez a sápadt arcú egyből megérezné.
-Nos?-néz rám kérdőn a "szelídszemű" gyilkos.
-Bármit hajlandó vagyok megtenni a szerelmemért!-közlöm bátran.
-Hát akkor..kezdődjön a műsor! -majd odaviharzik hozzám, végigsímit az arcomon.
-Szépen lassan foglak darabokra tépni-súgja a fülembe.
"Bocsáss meg nekem drága Angyalfiúm! Szeretlek, és mindig is szeretni foglak."-gondolom magamban, és belenyugszom, hogy ez a vérszívó pillanatokon belül elpusztít. Most már semmi se számít...
Az a lényeg, hogy éljen az a személy aki a fényt jelenti az én szürke életemben.

Deidara nap a suliban (Hm? hm.) :D

Múlthéten a suliban Deidara napot tartottunk. :DD Aki nem tudná ki ő: Naruto nevű animéből egy szereplő, aki az akatsuki tagja. Fő jellegzetessége hogy majdnem minden mondatja végén ott van a "hm" szó. :D
Na én kitaláltam, hogy egész nap "hümmögni" fogok, mint ő, hátha valakinek az idegeire megyek. :'DD..
Hát nem így alakult: barátnőim csatlakoztak a hülyéskedéshez, és nem volt egy olyan mondatunk, ahol ne alkalmaztuk volna a "hm" szót. Még a hajamat is megcsinálták úgy, mint Deidarának van. Egyszóval nem unatkoztunk. :D.. és ez 2 napig tartott! :'DDD..
Végezetül egy kis vicces videó a "hümmögőnkről": https://www.youtube.com/watch?v=FU1LF-NnlvY

Egy vámpírlány története (1.rész)

Félek. Remegek. Izzadok.

Jelenleg ezeket a dolgokat produkálom váltakozva. Nem tudom elhinni azt, ami kb. 4 órája történik velem.

Reggel még átlagos voltam, most meg mindenféle kegyetlen gyilkos elöl menekülök. Na de inkább elkezdem az elején...

A nevem Elisabeth. 17 éves vagyok. Sokáig azt hittem, hogy egy teljesen normális tinédzsernek felelek meg, de úgy 1 órája kiderült: igazából nem..

Egyszer csak betoppant (betört) hozzánk egy csinos, korombeli, vörös hajú lány, és ezt mondta:

-Szia Liza. Remélem nem bánod, hogyha így foglak szólítani. Engem Arielnek hívnak. Feladatom, hogy felvilágosítsalak képességeidről. Te egy ritka magas rangú vámpír leszármazott vagy, akit jelenleg hatalmas veszély fenyeget.

-Állj. Mi ez az egész? Te most viccelsz velem? Ilyenek nem is léteznek!-mondom zavarodottan.

-De léteznek. Hinned kell nekem Lizi.

-Ne becézgess! Nem is ismerlek. Még hogy vérszívók. Ugyanmár.

-Ez az igazság. Bebizonyítom neked, hogy létezünk!-ezzel odalépett hozzám és jéghideg kezét az arcomra tette. Azt hittem elájulok. Ez nem lehet igaz!

A következő percekben a lány gondolati úton képeket vetített elém az életükről. Minden képet színtisztán magam előtt láttam. Mostmár kezdtem elfogadni a tényeket. Tehát én is közéjük tartozom. 

-Rendben. Elhiszem-suttogtam alig hallhatóan.

-Mi mást tehetnél? Ha nem hittél volna nekem még így se, lett volna még pár bizonyítékom-Ariel elmosolyodott, és észrevettem a tűhegyes fehér fogait.

-Na a  komolytalanságot félretéve, térjünk rá a lényegre. Kezdjük ott, hogy milyen fajta is vagy te. Te egy ritkaság vagy, egy emberi vámpír. Vagyis teljesen normális emberi életet tudsz élni, nem igényli szervezeted a vérivást. Ritkán fordul elő az égető bizsergés a torkodban a vér illatára, de gondolom ezt még nem nagyon tapasztaltad.

-Nem igazán. Úgy átlagba nem vettem észre semmi különöset magamon. Annyira hétköznapi "mitológikus" lény vagyok, hogy az már fáj. Nem vagyok gyorsabb, erősebb, meg ilyenek.

-Ne becsüld le magad! Igenis hatalmas adottságaid vannak, amit majd neked kell felfedezned. Magas pozíciót töltesz be a ranglétránkon,ezért is vagy a legkellendőbb...és sajnos olyanok is szemet vetettek rád, akiket kerülni kell. Mivel betöltötted azt a kort, amikor fel kell világosítanunk minden fiatal vámpírt saját létéről, ezért most felfigyelt rád az egész Alvilág.

-Hurrá. Nem is tudom mi hiányzott az életemből. Most akkor mit tegyünk?

-Menekülünk. Nem hiszem, hogy még képes vagy elbánni egyszerre több alvilágival, én meg kevés vagyok az összes ellen. Főleg vámpírvadászok ellen nem tudok tenni semmit.

-Hogy mi? Mit akarnak tőlem?-ezt már nem bírtam felfogni ép ésszel.

-Hosszú történet, de röviden összefoglalva: meg akarnak ölni..vagy éppen felhasználni az erőidet. Mivel általába nehezen tudnak elbánni velünk, most azt tervezik, hogy démonok segítségével elkapnak téged. A démonok jelenléte gyengít, így már nem jelentesz túl nagy veszélyt számukra, 

-Úristen. Nem elég hogy tisztába se voltam azzal, hogy tulajdonképpen mi is vagyok..még menekülnöm is kell..

-Welcome to my life! Na de most menjünk el valami kajáldába. Amint láttam a hűtőtök "kicsit" üres, szóval nincs mit enni itt. Üres hassal pedig nem tudok gondolkozni.

-Várj. Te nem vérrel táplálkozol?

-Vérrel is. De általába, ha az emberek között elakarok vegyülni, akkor emberi kaját eszek. Előtted most nem szívesen kapnék el bármilyen állatot.

-Hát jó. Akkor menjünk az AirPortába- mondtam, aztán elindultunk a pizzázó felé.

Egy kis nosztalgia..:DD

Hello mindenki! :))

Ma eszembe jutott, hogy mennyire szeretnék már MondoConra menni. :D

Egyszerűen nem lehet elmagyarázni, mennyire jó az ha ott idegenekkel fotózkodsz, akik később a barátaid lesznek. :33.. Na meg a hülyéskedés, amiből sose lehet kifogyni. :DD.. A kurvajó cosplayek-ről akkor még nem is beszéltem. *-*

Szóval a 2013. Tavaszi MondoCon is ilyen jó volt. :)

Amilyen nehezen kezdődött a nap ( jegy és pénztárca otthonhagyása), utána olyan jól végződött. Mindent sikerült megvalósítanunk, amit elterveztünk: vettünk pocky-t, találtunk egy Ikuto-t (ez azért volt akkora öröm mert Amu-nak öltöztem be, és mindenképpen akartam egy Ikuto cosplayes-t :DD), találkoztunk Hargival és Yasháékkal, és rengeteget fotózkodtunk. Volt olyan is, amikor hozzánk jöttek oda. A legviccesebb az volt, hogy Bleach karaktereknek néztek minket. (Közbe én voltam Amu, Yuki egy akatsukis köppenyben volt, Cincu meg lolita féle stílusba nyomta -.-") A lényeg hogy jól éreztük magunkat, és lesz még egy pár ilyen!! ;)

Pictures:

A híres "Bleach team" :'DD

Ikutoo *-* (akit ma napig keresek)..

Pain ^^
(vele is volt egy vicces sztorink:DD)