Egy vámpírlány története (4.rész)

Amikor felkeltem reggel, nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Valami történni fog.. érzem.
-Jóreggelt picikém!- zavart meg Ariel.
-Jajj..halálra ijesztettél! Mindig olyan váratlanul jelensz meg. Egyébként nekem van családom is..nem akarom hogy észrevegyenek.
-Jajj ne morogj már annyit te lány! Kizárt dolog, hogy észrevesznek..én annál ügyesebb vagyok. Mellesleg alszanak is még.
-Jó, oké. Na mi a helyzet? Minek köszönhetem korai látogatásodat?
-Csak tudatni akartam, hogy a dolgok jól alakulnak. Sasu végre vámpír. Innentől kezdve  nagyobb biztonságba vagy. A látomásodat viszont meg kell változtatnunk..hisz már most tervezgetik az elrablásodat..egésznap a gondolataikat hallom.
-Igen, ezzel én is tisztába vagyok. Nem tudom mit csináljak. Olyan tehetetlennek érzem magam.
-Nyugi! Hamarosan megoldjuk hárman ezt a problémát. Addig is szemmel tartalak, ha bármi történik akkor a közeledbe leszek.
-Hahh. Úgy érzem magam mint egy kisgyerek akinek minden lépését figyelik..de tudom..itt a biztonságom a lényeg.
-Bizony! Most mennem kell, muszáj elintéznem pár dolgot. Sietek vissza!
Egyedül maradtam, és minden dolgomat elvégezve elindultam iskolába. Az úton észrevettem, hogy valami nagyon nem stimmel. Sasuval szinte mindennap összetalálkozunk reggel..most mégse látom sehol. Furcsa érzésem van..majd suli után írok neki üzit.

-----

A hetedik órámon alig tudtam már figyelni. Ahogy kicsöngettek, rohantam haza. Amikor hazaértem, egyből kapcsoltam be a gépet, és írni kezdtem:
Szia öcsi. Miért nem láttalak ma reggel? Történt valami baj?
Meglepetésemre hamar jött a válasz:
Szia nővérkém. Ne izgulj, semmi komoly, csak a démonok mozgásba lendültek. Valószínű megkapták a parancsot, miszerint minél hamarabb kapjanak el téged. Ma reggel 6 démont öltem meg, akik az iskolád és a házatok körül szaglásztak. De ne félj: előkerítem a vezérüket..és megölöm!.. nem hagyom hogy ezek bántsanak téged!
-Kis időre hagylak egyedül, és már gyűlnek a démonok. Hihetetlen!
Ariel hangjára ijedten kaptam fel a fejem.
-Mi lenne ha nem akarnál folyamatosan megijeszteni?
-Oké, neked ezt a hangtalanságot szoknod kell úgy látom. Igyekszek viselkedni legközelebb.
-Ajánlom is. Nekem ez még nagyon új, szóval örülnék ha..
De már nem tudtam befejezni a mondatomat. A következő pár percben olyan gyorsan történt minden.
Három idegen lényt láttam berontani a házunkba: az egyik Arielt kapta el, a másik kettő felém közeledett. Nem tudtam mitévő legyek: hisz a barátnőm el volt foglalva a támadójával. Kétségbeesetten hátrálni kezdtem a szekrényem irányába,de villámsebesen utolértek. Az utolsó emlékem az az volt, hogy mély, morgó hangot adok ki magamból, és szemfogaimat megmutatva megpróbáltam megtámadni az engem sarokba szorító alakokat...