Álmomban egy erdőben sétálgattam. A hajam egész különleges színben fénylett, lenge fehér ruha volt rajtam, és mezítláb lépkedtem a nedves fű között. Amerre csak elnéztem gyönyörű virágok képe fogadott. Madarak csiripeltek, lepkék szálldogáltak, néha még pár őzgidát is felfedeztem a fák árnyékában. Hirtelen azonban nagy fényesség lett. Alaposan megfigyeltem a jelenséget, már amennyire a szemem bírta elviselni az ezüstös fényt. Pár perccel később rájöttem mit is látok. Egy emberi alakot, hatalmas szárnyakkal. Egy fiút. Kinyújtotta a kezét felém, és rám mosolygott. Amikor odasétáltam hozzá, megszólalt dallamos hangjával:
-Már vártam rád.
A szeme kék volt mint az ég, szőke hajtincseit összeborzolta a lágy szellő.
-Ki vagy te?-kérdeztem csodálkozva.
Az idegen nem szólt semmit. Értetlenkedő arcomat látva, mégiscsak kibökött egy rövid választ:
-A jövőd.
Ekkor minden elsötétedett, és újra a szobámba találtam magam.
"Szóval csak egy álom volt."
Nagy nehezen felkeltem az ágyból, majd leültem reggelizni.
----
A buszmegállóban kevesen álldogáltak. A házakon csend honolt, legtöbb ember alszik még. Csak a szemközti oldalon hangoskodik egy fiúbanda, akik valószínűleg egy buliból tartanak hazafelé. Néhányan a csapatból tetőtől talpig végigmérnek, majd elismerően füttyentenek egyet.
"Ezt nem értem. Semmi érdekes nincs rajtam ma. Egy fekete farmert viselek, egy rózsaszín ujjatlan felsővel. Derékig érő vörös hajamat lófarokba fogtam össze. Tehát nem mondhatni, hogy túl merész a szerelésem."
Gondolataimat az érkező jármű zavarja meg.
----
A bevásárlóközpontban megkezdődött az élet. Karácsony közeledtével mindenki siet beszerezni a díszeket, ajándékokat. Ahogy elsétálok a kirakatok előtt, egyre drágább dolgokat találok. Még nem vettem semmi ajándékot, ráadásul a félretett pénzem vészesen kevés. Lehet ideje munkát keresni. Megnézem még kedvenc könyvesboltomat, aztán elindulok hazafele.Az úttest közepén azonban rosszullét jön rám. Fejfájás és hányinger egyszerre kezd el gyötörni. Elhomályosodik előttem minden, már csak dudálást hallok...
2 erős kart érzek, valaki felemel és mintha elvinne a szomszédos parkig. Kíváncsi vagyok ki lehet az akinek hálával tartozom, ezért kinyitom a szemem. "Ez nem létezik!"
Aki megmentette az életemet, az egyenlő az álmomban szereplő szépfiúval.
-Hello. Ugye tudod mekkora szerencsés vagy!?
-Sokan mondják nekem. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.
-Meg is halhattál volna! Ilyen szép lány ne akarjon végezni magával oké?
-Nem..nem akartam. Baleset volt az egész. Rosszul lettem.
-Helyes. Viszont ragaszkodom hozzá, hogy egy orvos megvizsgáljon.
-Lényegtelen Amúgy se ismerlek.
-Cristopher a nevem. De szólíts inkább Chris-nek. Téged hogy hívnak?
-Annabelle. A barátaim csak Belly-nek becéznek.
-Na mostmár ismerjük egymást, szerintem indulhatunk is. Délután sokan vannak a rendelőben.
-Hát..ha nagyon muszáj..de megjegyzem: JÓL VAGYOK.
-Hiszem ha látom. Szóval kislány, irány a doki.
Ezzel a mondattal elindultunk a rendelőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése