Minden olyan sötét. Fogalmam sincs mi ez a hely. Talán valami ócska raktárépület, a furcsa szagokból ítélve. Kezeimmel valami fényforrás után kutakodok. Egyszer csak halk beszélgetésre leszek figyelmes.
-Te szerencsétlen! Mondtam neked, hogy kövesd a csajt. Nem fog örülni a főnök, hogy nincs nálunk a kis liba.
-Nem tehetek róla. Egy ideig követtem, de utána összezavart egy másik vámpír szaga.
-Ennyit se lehet már rád bízni úgy látszik. Kell az a kis újonc nekünk, szép jutalmat kapunk érte.
-Ugyan Carlos. Kicsit kezd unalmassá válni, hogy egy vámpírvadász irányítgat minket. Csak eszközök vagyunk: jelenlétünk legyengíti a lányt, aztán nyugodtan szórakozhatnak vele, mielőtt megölik. Cserébe kapunk 2-3 lelket. Tudod jól, ez nekünk úgyse lesz elég.
-Most már végig kell csinálnunk Alec!
---
-Hahó Lizii!! Jól vagy?
Kinyitom a szemem. "Csak képzelődtem?"
-Mi történt?
-Ezt inkább én kérdezhetném. Egyik pillanatban még velem beszélgetsz, utána meg egyszer csak mereven nézel magad elé-mondja Ariel.
-Nem tudom mi lehetett. Olyan volt mintha álmodnék- felelem, majd elmesélem részletesen, mit is láttam.
-Aha. Így már világos!
-Mire jöttél rá?
-Kicsikém, neked látomásod volt. Jó kis képesség.
-Zseniális. Viszont most találjuk ki, hogyan tovább. Meg kell változtatnunk a dolgokat. Nem szeretném, hogy a látomásom bekövetkezzen.
-A helyzet az, hogy....át kell változtatnod Sasu-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése